A cigány szökik a határon, nála a hegedű meg egy Rákosi kép. A határőr megkérdi:
- Hová mégy, cigány?
- Nyugatra, muzsikálni.
- Hát a Rákosi-kép minek?
- Ha mégis honvágyam lenne, akkor csak ránézek.

A tanító bácsi az 1950-es években megkérdezi a gyerekektől, ki melyik hadseregbe vonulna be szívesen. Döncike azt mondja:
- Én a francia idegenlégióba.
- Ejnye Döncike, az egy imperialista, gyarmatosító hadsereg. Hát te, Jencike?
- Én az amerikai haditengerészetbe.
- Szégyelld magad, fiam!
Pistike is jelentkezik:
- Én a szovjet Vörös Hadseregbe.
- Nagyon jól van, fiam! Mondd meg a társaidnak, hogy miért.
- Tudjátok, nem mindegy, hogy milyen fogságba esem.

- Mi a különbség a szocializmus és a házastárs között?
- Semmi. Ez van, ezt kell szeretni.

- No, gyerekek, a párttitkár elvtárs tiszteletére komputerrel fogunk számolni! Emilke, mondd csak, meg nekem: négy komputer meg hat komputer az összesen hány komputer?

- Igazgató kartárs! Móricka az egész osztály előtt azt mondta, hogy én menjek a fenébe, az a büdös lábú igazgató meg fogja be a pofáját.
- Ki ennek a Mórickának a papája?
- Ő a városi rendőrkapitány.
- És a mamája?
- Ő a Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke.
- Akkor tudja, mit? Én elmegyek lábat mosni, maga pedig, kartársnő, menjen a fenébe!

A katonákat az életmentésre oktatja az őrmester, az óra után visszakérdezi az anyagot, hogy lássa, mit tanultak.
- Na, Kovács, mit csinál, ha egy kisfiút lát fuldokolni a vízben?
- Utána ugrok, a tarkójára ütök, és a hajánál fogva kihúzom a vízből.
- Remek. Na, Lakatos, maga mit csinál, ha Rákosi elvtársat látja fuldokolni a vízben?
- Utána ugrok, a tarkójára ütök, és megvárom, amíg kinő a haja.

- Képzeld, barátom, olyan jót ebédeltem ma! - mondja az egyik.
- Na és mit ettél?
- Természetesen párttitkárt.
- És honnan tudod?
- Onnan, hogy gerinctelen volt és nem volt bőr a pofáján.

- Lengyelország felszabadulásának 30. évfordulójára a párt pályázatot ír ki a festőművészek között, hogy fessenek egy festményt amely kifejezi a két nép megbonthatatlan barátságát, a szocializmusba vetett rendíthetetlen hitet, és legyen a címe: "Lenin Lengyelországban".
A pártbizottság nézi a beérkezett műveket, amelyeken Lenin szónokol, agitál állva, szónokol sapkában. Megdermedve állnak meg az egyik festmény előtt, amin egy ruhátlan férfi és egy ruhátlan nő éppen a népszaporulat elősegítésén fáradoznak.
Azonnal odahozatják a festőt.
- Maga festette ezt a képet festő elvtárs?
- Én.
- De kicsoda ez a férfi?
- Anatolij Lunacsarszkij. A kulturális népbiztos.
- És ez a nő kicsoda
- Nagyezsda Krubszkaja. Lenin felesége.
- De elvtársam! Hol van Lenin?
- Lenin? Hát Lengyelországban.

- Mi most a legkedvesebb becézés?
- Drága husikám.

- Mit csináljunk az új egyforintossal?
- Üssünk rá két lukat, és adjuk el gombnak.